A Föld forog tovább

Láttam őket, Angyalok voltak mindketten. Hogy szerelem volt-e, vagy két lélek egymásra találása - Ki tudja?  Ezután szándékosan figyeltem őket minden nap. Egy nagyvárosban éltek, ahol  az élet felgyorsult, s  az emberek elfelejtettek élni. Nem tudták, mit jelent egy éjszakai séta a holdfényben, mit jelent a hajnali napsugár simogatása, a napsütés, a felhők játéka, az eső kopogása, a madarak hangja.  Szóval Ők ketten, de legfőképp a  férfi nem volt mindennapi jelenség, író volt.

Megtaláltam a naplóját, idézek belőle, biztos megengedné:

"Március 04: Nem süt a nap, felhős az ég. Rossz időpont, rossz időjárás egy könyvbemutatóra. Mindenestre nem tehetem meg, hogy lemondom, sőt, nem is akarom lemondani. Még ha olyan is lesz, mint a többi, akkor sem. Fontos ez a bemutató és három nap alatt bármi történhet. Talán az életem is megváltozik......

Március 05: A bemutató jól sikerült!  Nem vagyok álmos, talán Ő az oka? Lara, milyen szép neve van. Furcsa, mintha már ismerném. Milyen törékeny, barátságos, szelíd és mosolygós teremtés és olyan közvetlen.  Érdekes 15 éve ugyanabban a városban élünk és eddig nem ismertem. Vajon alszik már? Egy pohár bor jól esne,  lenézek a fsz-re, vsszafelé az  első emeleten van a szobája  talán bekopogok hozzá. Igen, .... jó ötletnek tűnik.

Március  06:  Egészen hajnalig beszélgettünk. Minden egyes szavában valami egészen újat, valami egészen sajátságosat fedeztem fel. Mikor odaültem mellé megfogtam a kezét. Keze kezemben pihent és így beszélgettünk sokáig. Majd végig símitotta az arcomat. Mi volt ez, valami meggondolatlan gesztus, vagy bátorító igéret?!? Néztem a szemét, valahogy ismerős volt nekem, úgy éreztem nem most fogja először a kezem. Valami mély borzongás futott át a lelkemen, mintha szebb világba érkeztem volna.......