Mindegy mi éri az embert kívülről, bánat, gond, betegség - nem szabad engedni, hogy mindez megzavarja a lelki nyugalmat. Mégis amikor aludhatnál, nem jön álom a szemedre. Nem akarsz szomorú lenni, vagy lehangolt és le akarod rázni magadról mindezt és nem megy!

Ha azt érzed, hogy jól ismered magad, ez nem így van,  ha így gondolod nem ismered magad! Tedd a szívedre a kezed!  Olyannak látod az életed amilyen? Mit látsz? Egy elégedett embert, idális társsal, ideális munkával, csodagyerekekkel, vagy egy olyan embert akinek rémálom a főnöke, a családja katasztrófa, a gyerekek pedig..... 

Te irányítasz, vagy a félelmeid? Kitől? Mitől várod a boldogságot? Ha nem ismered magad, miért várod a másiktól, hogy kitalálja a gondolatod?  Ha nem becsülöd magad, hogyan becsüljön meg más? Ha nem bízol magadban, mitől bízzon benned bárki? Ha nincs erőd kijelölni a határaidat, hogyan tudja ezt más tiszteletben tartani?