Elhatároztam, hogy uralkodom az érzelmeimen. El szeretném érni, hogy miközben átélem azokat az érzelmeket, amelyeket a környezetem és a történések váltanak ki belőlem, a külvilág számára ne látszódjék csak, amit szándékosan ki akarok mutatni, amit közölni akarok. Ezt eddig több-kevesebb sikerrel meg is valósítottam. Naponta többször ér öröm, bánat, érek el sikert, netán kudarc ér....., nem számít én figyelem a környezetemben lévő emberek viselkedését, alkalmazkodom mások hangulatához és meghallgatom őket. Még valami, amikor a haragszom, tudom hogy rólam szól a történet Megkérdezem: Amikor egy szituáció indulatot vált ki belőled, jobban érzed magad, ha kiadod a dühödet? Pl. nem úgy kiáltasz fel, hogy "szeretettel megbocsátok neked”, hanem választasz valami cifra káromkodást.
El kell mondjam nehéz ez! Ma pl. folyamatosan kaptam a tanítást! Délelőtt a saját tempómban telt el. Ebéd után beindult az élet, olyan nem is tudom hol áll a fejem stílusban.....: pill. még ezt csinálom, ezt máris befejezem és átküldöm, oké-oké nem felejtettem el....... És hát mindezek mellett technikailag részt kellett vennem egy feladat megoldásában, amit ha rám bíznak 1 perc alatt elvégzem, de nem...... magyarázzam el ennek az embernek, hogy mi ennek a folyamata. Hm, oké ha ez a feladat, hát ez a feladat....... megtettem. Több mint 20 perc volt, és egy társegység segítségét is kérnem kellett! Na hol itt a hatékony munkavégzés? - kérdezem én, persze ennek is meglesz majd az előnye egyszer. És akkor délután megkapom, hogy a feladat priorítása nem ezt a hozzáállást igényelte volna..... A francba, nem rajtam múlt a délután 14.00 óra. és ezt Te is tudod - gondoltam magamba és közben mosolyogtam. Hát itt már semmit sem lehet jól csinálni és senki sem tud jól dolgozni! Ugyanezen a megbeszélésen, ami olyan riportálás féle megkapom, hogy ezekből a feladatokból ez és ez és ez, ami lényeges....... ésatöbbi. Na itt aztán majdnem kifakadtam, de csak majdnem..... 'Hát b...meg Te szignáltad ki a feladatot, akkor minek szignáltad ki ha nem lényeg!' Meg tudják ám alapozni az ember munkakedvét az ilyen beszólásokkal!! Tudom én, mindez csak azért van, hogy fejlődjem, hogy növelje a türelmemet... , - nyugtáztam ezeket a gondolatokat, mosolyogva bezártam az ajtót és hazamentem.
Mikor hazajövök kapom a tanítást tovább, merthogy arra kell rájönnöm, hogy a fiam próbál nevelni engem.... Hm de szép is az élet, még jó, hogy a lányom táborban van. Amolyan Zánka melletti igazi régi úttörőtáborban, ahol vaságy van, pókok, trombita és dob....... :)
Utolsó kommentek