Olyan fejfájásom volt délután, hogy azt nem kívánom senkinek! Még a gyógyszeres dobozt is kénytelen voltam elővenni pedig ez már nálam tényleg a vég!

Kurt Tepperwein azt mondja: "A fejfájás arra utal hogy gondolatilag stresszhelyzetbe hozom magam. Túl sokat tépelődöm "töröm a fejem". Ez különösen akkor  okoz fájdalmat, ha egyébként gazdag érzelemvilágom van, de mégsem az érzelmeimre hallgatok, hanem a fejem szerint élek."

"Amit tenni kell:

Gyakran előfordul, hogy amit az ember gondolatban helyesnek tart, illetve amit az életben megélni szeretni, ellentétben áll egymással, s a stresszhelyzetet épp e kettősség váltja ki. Következésképp inkább a "belső irányításra" hallgatva kellene élnünk, nem csupán a gondolkodásunk szerint. Gondolkodása alapján az ember gyakran nemet mond a körülményekre, ahelyett hogy igent mondana az életre, úgy, ahogy itt és most létezik. Tudatosítanunk kellene önmagunkban, hogy "Én most élek, mégpedig oly módon, amilyen most vagyok, a belső valóságomnak megfelelően élek, nem az elképzelésem szerint, mely azt hajtogatja: Ezt nekem nem szabad megtennem, mert így és így kell viselkednem. Fel kell hagynunk azzal, hogy mások elvárása szerint éljünk, hiszen így csupán környezetünk ideális elképzeléseit próbáljuk megélni." KT: Mit árul el a betegséged?

Mindezt értem én.

Csakhogy az elvárás nem mások elvárása, hanem saját magam elvárása magammal szemben! A fájdalom tudomásomra hozta, hogy valami ellen tiltakozom. Próbáltam elfogadni a fájdalmat, hátha megszűni létezni. Próbáltam  figyelni a fájdalomra és próbáltam koncentrálni a lábamra is. (Sokszor bevált már!)  Végül azt tettem, amit nem szabad, gyógyszeresen szüntettem meg a fájdalmat!

És már megint kopogtat!