Nem megnevelni, segíteni kell útján a gyermeket.......  A gyermek küldetéssel születik a világra és tanulni kellene tőle. A legrosszabbat tesszük, ha mássá akarjuk nevelni, mint ami a feladata. Kemény szavak ezek, tudom. Nemrég szembesültem velük én is. Hidd el nem könnyű ma szülőnek lenni, bár szerintem nem volt ez így korábban sem. Mások szerint nagyon jó gyermekeim vannak és liberális nézeteket vallok, már ami a gyermeknevelést illeti. Egy beszélgetésen voltam ma és ott eszembe jutott mikor az én fiammal voltak problémák, ezt mondták nekem: "16 éves az a gyerek, engedd el, hagy élje az életét, tegye  amit jónak lát." És valóban igaz, ha megfeszülök, ha tönkre megyek bele, vagy belebetegszem sem lesz másként, mert 

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
 Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
 Általatok érkeznek, de nem belőletek.
 És bár véletek vannak, nem birtokaitok.       Adhattok nekik szeretetet, de  gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
 Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
 Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
 Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
 Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
 Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

" Kahlil Gibran: A Próféta"