Mikor még másokra hallgattam könnyen elhitetették velem, hogy bennem van  a hiba, és azt is elhittem, hogy nekem a  múltammal kell foglalkoznom, mert itt meg itt valamit még nem dolgoztam fel. Pedig én már elengedtem az apámat, aki 18 éve meghalt és remélem azóta újraszületett és boldog valahol. Azt is bizton kijelentem, hogy nem keresem Őt senkiben. Na és  a baleset is feldolgoztam. Kiszálltam az autóból, ..........élek. Tudom figyelmeztetés volt, vettem az adást! Felismertem, hogy csak a családomnak élek. Barátok, ismerősök..... nem is jut rájuk idő - nem beszélve saját magamról -. Miért is? Minden időmet az kötötte le, hogy minden rendben legyen, és mindenki elégedett legyen körülöttem. Sokat töprengtem és rájöttem, hogy mindenem megvan, hm... mit ér mindez ha a lelkemmel nem foglalkozik senki (még én sem), rájöttem változtatnom kell a dolgokon és nekem is változnom kell. 

Hiszem, hogy minden valami okból történik. Ha egy új esély adódik két kézzel kapj érte és ha  ez gyökeresen megváltoztatja az életed, ne ellenkezz! Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni!